Prológus
- Örökké?
– az idősebb fiú szíve hevesen vert, talán maga sem tudta volna megmondani,
hogy miért. Talán, a két zöld szempár
átható tekintete, vagy csak a fiatalabb fiú közelsége miatt lehetett.-
Örökké –
mondta a göndör, és mosolygott. Úgy gondolta, ennek a boldogságnak semmi sem
vethet véget. Minden olyan kellemes volt, és boldog. Rózsaszín köd vette őket
körül, és csak egymást nézték. Semmi sem ronthatta el ezt a mesébe illő
pillanatot.
-
Fussunk!
– mondta vigyorogva az idősebb, és karon ragadva barátját talán még a fénynél
is sebesebben rohantak át a kis parkon. Nevetve gurultak le egy kis dombon, és
egymás mellett érkeztek meg az alján.Egy gyors csók után zavartan sétáltak
hazáig, mintha mi sem történt volna.
