Prológus

                            Prológus

-        Örökké? – az idősebb fiú szíve hevesen vert, talán maga sem tudta volna megmondani, hogy miért.  Talán, a két zöld szempár átható tekintete, vagy csak a fiatalabb fiú közelsége miatt lehetett.-         Örökké – mondta a göndör, és mosolygott. Úgy gondolta, ennek a boldogságnak semmi sem vethet véget. Minden olyan kellemes volt, és boldog. Rózsaszín köd vette őket körül, és csak egymást nézték. Semmi sem ronthatta el ezt a mesébe illő pillanatot.
-         Fussunk! – mondta vigyorogva az idősebb, és karon ragadva barátját talán még a fénynél is sebesebben rohantak át a kis parkon. Nevetve gurultak le egy kis dombon, és egymás mellett érkeztek meg az alján.Egy gyors csók után zavartan sétáltak hazáig, mintha mi sem történt volna.